Antistigma-díjazottak 2019 ősz

2019.10.29.

2019 őszén Gallai István,
Nem tudom, halljátok-e ti is? című film készítői:
Surányi Ádám – Kép, Vágó, Mac Quayle - Zene, Takács Edina - Rendező, Solymosi Norbert - Producer, Surányi András – Producer,
A film főszereplői: Balta Olaf Flóris, Gallai István, Kaszás Jánosné, Wirth Gabriella
Pál Mónika
Csejtei Orsolya

Gallai István:

Tapasztalati szakértőként, a Hanghalló mogalom egyik vezetőjeként nevét és arcát is vállalva úttörő munkát végez számos területen és szervezetben. Dolgozik a Nemzeti Fogyatékosságügyi és Szociálpolitikai Központban a szociális otthonok kitagolása érdekében, ahol sok száz sorstársnak ad reményt. Oktat az ELTE, a Semmelweis Egyetem és az Ébredések Alapítvány képzésein. Önkéntes a Rehab Critical Mass mozgalomban, ahol a pszichoszociális fogyatékossággal élőket képviseli. Sorstárs segítő az Ébredések Alapítványnál. Projektet vezetett, amelynek keretében másokkal együtt létrehozták a HangHalló telefonos APPot. Számos Hanghalló csoport vezetője, sorstársak képzésében is részt vesz. A GAMIAN Europe aktivistája, számos sikeres nemzetközi szereplés fűződik a nevéhez. Sok cikk, film közreműködője, köztük az alábbi, díjazott alkotásé is.. Saját hősies gyógyulási útja, felépülése ad erőt és mintát a sorstársaknak és sokszor a szakemereknek is. István az alábbi cikkekben illetve Rádióban jelent meg, a teljesség igénye nélkül: Nem elnyomni, hanem megérteni próbálják a hangokat – a hanghalló módszer működése, Tapasztalati szakértők segítika lakók felkészítését az intézményi férőhelykiváltás során,Nem nyomják el – Önsegítés hanghallással és pszichotikus zavarral élők számára, Tilos rádió

 

Nem tudom, halljátok-e ti is? című film készítői: 

Surányi Ádám – Kép, Vágó

Mac Quayle - Zene

Takács Edina - Rendező

Solymosi Norbert - Producer

Surányi András – Producer

 

A film főszereplői:  

Balta Olaf Flóris  

Gallai István

Kaszás Jánosné

Wirth Gabriella

 

Az ARS SACRA Fesztiválra beválogatott, nagy sikerű film négy, önmagát esendőségei ellenére vállaló, bátor hétköznapi ember humoros és keserű élethelyzetein keresztül kutatja a választ az olyan kérdésekre, mint hogy hol húzódik a határ, amin túl megbélyegzés várja mindazokat, akik belső hangjaikat jobban, erősebben hallják.

Kik ők és miben különbözünk tőlük, illetve különbözünk-e egyáltalán? Mi választja el a sokak által az intuíció forrásának tekintett belső sugallatot a pszichiátriai zárójelentésben testet öltő pszichózistól? Emberség és korrekt tájékoztatás, a tabuk ledöntése jellemzi ezt a nagy sikerű alkotást, amelyben a szereplők megismerése nemcsak a tabukat, de az előítéleteket is ledönti.

 

 

Pál Mónika: A családírtást követő öngyilkosság oka nem a depresszió című cikke miatt. Mónika a családírtások kapcsán egy profi szakmaiságú anyagot állított össze, a NANE képviseletében. Ez a cikk nagyon fontos volt, mert a családírtások kapcsán sajnos szakemberek is nyilatkoztak rendkívül szakmaiatlanul és stigmatizálóan,összemosva tényeket. „A családirtást és a nők, gyerekek megölését csak úgy lehet megelőzni, ha ezekkel az esetekkel kapcsolatban elfelejtjük a „szerelemféltés”, a „párkapcsolati probléma”, vagy a „viharos kapcsolat” kifejezések használatát, és az elkövetők mentális betegségére vagy pénzügyi krízisére való hivatkozást. A megoldáshoz az vezet el, ha a hatóságok végre megfelelő színvonalon foglalkoznak a családon belüli erőszakkal. Az áldozatok segítéséhez többek között jól kidolgozott protokollokra van szükség, amiket a szakemberek képesek is alkalmazni; és elérhetővé kell tenni a bántalmazott nőket segítő szolgáltatásokat.” – írja Pál Mónika a cikkében.

 

Csejtei Orsolya: Mentálisan betegen, boldogan című cikkéért, amelyet a korábban  Antistigma-díjjal kitűntetett Oravetz Dániellel és Kulcsár Teodórával készített, segít a stigmát ledönteni a skizofréniával élőkről.”„Amikor először tudatosult bennünk, hogy ország-világ előtt fel fogjuk vállalni a betegséget, elkezdett az önstigma lebomlani. Elmeséltem a munkahelyemen, beszéltünk róla a családban, egyre többen és többet kezdtek kérdezni. Mi pedig kezdtünk fellélegezni.” Azzal, hogy kiálltak a napfényre, reményeik szerint előbb-utóbb sikerül a társadalom számára is némi fogódzót nyújtani, hogyan viszonyuljanak a mentálisan beteg emberekhez.” – írja Csejtei Orsolya.


vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!