NyitnikékNyitnikék


 

Idézet a MUOSZ  Etikai Kódexéből:

2. §
Újságírói szabadság, felelősség

2.1.1. Az újságírónak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat. Nem kelthet gyűlöletet, nem szólíthat fel rasszista megkülönböztetésre népek, nemzetek, nemzetiségek ellen. Vallása, felekezeti hovatartozása, neme, testi, szellemi vagy lelki állapota, mássága, életkora, életmódbeli, életviteli különbözősége miatt senkit sem becsmérelhet, nem terjeszthet senkiről rágalmakat.

3.1.8. Fokozottan ügyelni kell valamennyi újságírói műfaj esetében a bármilyen betegségben szenvedő védelmére, jogaira.

*

Etikai katasztrófa az Amerikai Pszichológiai Társaságnál  2015.július 10.

Michael Kaplan, MS, oktatáspszichológus, Portland, Oregon, USA,  amerikai pszichológuskollégánk írása erről magyarul:

KaplanM - Amerikai Pszichológiai Társaság - Etikai katasztrófa - 2015.doc

*

A nol.hu-n jelent meg az alábbi diszkrimináló cikk, ahol az újságíró a vélt diagnózist az ámokfutó szinonímájaként használja.

nol.hu/kulfold/20130919-vadorzo__amokfuto__skizofren

*

Az alábbi nem korrekt tájékoztatások jelntek meg Kézdy György hahálával kapcsolatban:

http://www.life.hu/legykepben/20130212-schutz-ila-domjan-edit-latinovits-zoltan-es-soos-imre-halala.html
http://www.blikk.hu/blikk_sztarvilag/kezdy-nyolc-eve-kuzdott-a-rakkal-2173867

A NYITNIKÉK az alábbi sajtóközleményt adta ki a fentiekkel kapcsolatban:

Kézdyhalála2013.doc

Már megint a pszichiátriai betegek devianciájáról. Megjelent 2013. januárban a velevet.hu-n, később ugyanez fotókkal az index.hu-n is:

velvet+index cikk.doc

http://www.hir24.hu/baleset-bunugy/2012/05/18/orult-robbantot-keresnek/

http://atv.hu/videotar/20120411_negy_embert_olt_meg_a_kulcsi_meszaros

*


Az alábbi cikkben egy kriminálpszichológus mond olyasmiket a norvég tömeggyilkos kapcsán, amely a mentális problémákat, a gyilkolást és a fasizmust is összehozza. Egészen gyomorforgató. Tényleg igaz, hogy a szakemberek még rosszabbak, mint a laikusok..

http://www.hetek.hu/belfold/201107/hoskent_elne_meg_ha_halalra_itelnek

*

A Nyitnikék Arany Citrom díjat hoz létre az év leginkább megbélyegző, diszkrimináló sajtóközleménye, cikke, tanulmánya számára, amelyre a következő közleményeket jelöljük:


2010.10.21.  storyonline.hu-on olvasható 

Megtámadott egy őrült!  címmel Szurovecz Kitti blogja. Kimeríti a stigma, félelemkeltés fogalmát. Jó lenne, ha más hangnemben írna Kitty! Egy ilyen cikk olvasása után még kevésbé meri felvállalni valaki a lelki problémját, és kezeltetni magát. Félő, hogy abban a megbélyegzett csoportban találja rögvest magát, akik ellen társadalmi összefogást sürget Kitty....

 http://kitti.blog.storyonline.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=148064&bejcim=Megtamadott_egy_orult&todo=

*

            ?

A  Mokka és Napló műsorvezetője V.Trvko személyes felszólításának, fenyegetésének eleget téve véleményünket eltávolítottuk  a weboldalról....csak őt illeti meg szabad véleménynyilvánítás joga, még ha az erősen stigmatizáló is....

*

„»Leelmebetegezte« a mentális problémákkal küzdőket egy hazai napilap. A betegek nem örülnek a megbélyegzésnek és az intézményes kirekesztésnek! Pedig mindenkivel megeshet...

Az egyik hazai napilap nemrég megjelent cikkének címében úgy fogalmaz: „Újra lesz helyük az elmebetegeknek”. Ezzel ismét stigmatizálás érte a mentális problémákkal küzdőket a magyar sajtóban, "„leelmebetegezték” őket. A betegek azonban nem örülnek annak, hogy a mentális problémával élőket a cikk »leelmebetegezi«, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum szerint továbbá a betegek egyáltalán nem üdvözlik az intézményes el- és kirekesztést sem.”
http://eletforma.hu/szemelyiseg/elmebetegnek_nevezte_a_mentalis_problemakkal_kuzdoket_.html

http://netambulancia.hu/leelmebetegezte+a+mentalis+problemakkal+kuzdoket+egy+hazai+napilap

http://www.euuzlet.hu/

http://www.siccpasik.hu/index.php?cikk_id=22025&&kat_id=9

Göbölyös N. László írása nyíltan cimkézi Mauro Marint, Itália kedvencét. Ha valaki nem így ismerné, hát most megtudhatja a '"Skizofrén volt az olasz Big Brother győztese" című cikkből.  Stigmatizálás ez?  Az a javából.

A cikk alább olvasható:

http://www.tuttoitalia.hu/olaszaktualis/olasz-media-valosagshow-skizofrenia-58835.html

*


Az alábbi levelet küldte a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum a Libri-nek stigmatizáló megjelenésük helyesbítése érdekében, de válasz nem érkezett:

"2010. tavaszi könyvajánlóban bukkantunk Nicolas Morgan: Látlak... c. könyvének ismertetőjére. Az ismertető szöveg - sajnálatos módon - sért mindenkit, akiknek képviseletét és jogaik védelmét a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum országosan felvállalta. A megbélyegző gondolkodás elleni küzdelmünk része, hogy felhívjuk mindenki és minden szervezet figyelmét, ha a stigmatizáltságot erősítő gondolatot publikál. Ez történik ebben az esetben is.

Kérjük, hogy

* a szövegen változtassanak (kerüljön ki a :"Catet figyeli valaki.Egy skizofrén?" mondat), mert ez alaptalan és tudományosan nem igazolt, megbélyegző gondolatot közvetít,
* helyreigazítást tegyenek közzé, melyben elnézést kérnek a negatívumot sugalló, a társadalmi előítéletet erősítő gondolat miatt, mely olyan embereket sért, akik közül sokan maguk is könyvet szerető és olvasó emberek.

Biztos vagyok abban, hogy a szándékosságot kizárhatjuk, de a tény ettől még tény marad.

Tisztelettel:


Radó Iván elnök
Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum "

Az AbaBook.hu is így próbálta 2010-ben "érdekessé"  tenni az általa reklámozott könyvet. Talán jobban veszik (?) ha a skizofrénnek sejteti a főszereplőt  és stigmatizálnak?

A hirdetés alább olvasható:

http://www.ababook.hu/index.php?module=book&bookid=999630657

*

2010.ápr.24. ATV      "Komoly kockázat” Elmebeteg gyilkosokat engednek szabadon

http://atv.hu/cikk/20100424_realis_kockazat_elmebeteg_gyilkosokat_engednek_szabadon

*

2010.ápr 10. 168 Óra Online szerint a pszichiátriai beteg egy bomba:

http://www.168ora.hu/itthon/a-kezeletlen-pszichiatriai-beteg-bomba-53655.html

*

Szeretnénk felhívni a velvet.hu figyelmét arra, hogy akkor, amikor öngyilkosságról kommunikálnak vegyék figyelembe az áldozat emberi méltóságát, a közérdeket arra tekintettel, hogy az öngyilkosság ne fertőzzön. Az alább olvasható cikkük sérti az emberi méltóságot, sértő módon ír az áldozatról:

2010.április 3.

http://velvet.hu/celeb/2010/04/03/daroczi

*

A WHO irányelvek a sajtó kommunikáció számára az öngyilkosság megelőzésére olvashatók:  http://www.lelekbenotthon.hu/article.php?sid=111

                                                                                *

Idézetek Kalapos Miklós dr:  Társadalmi dilemmánk: börtön vagy elmekórház? című tanulmányából, mely azt kutatja ,hogy a "Penrose-törvény szerint  inverz összefüggés van az egy országban található pszichiátriai ágyak száma és a börtönben lévô populáció létszáma között," és következtetésként arra a megállapításra jut,  hogy " Az adatok alapján feltételezhetô, hogy mindkét rendszerben többségében ugyanazon populáció tagjaival találkozhatunk. " , magyarul, egyenlőségjelet tesz a pszichiátriai betegek és börtönbeli gyikosok közé:

2007 148. évfolyam, 40. szám 1895–1898.Orvosi Hetilapból idézünk:

Társadalmi dilemmánk: börtön vagy elmekórház?
Érvényes-e Penrose tézise az ezredforduló Magyarországán?
KALAPOS MIKLÓS PÉTER DR.
Elméleti Biológiai Kutatócsoport, Budapest és Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálat,
VIII. TÁMASZ Gondozó, Budapest


"Ám általánosságban úgy fogalmazhatunk, hogy a normaszegés következménye a szociálisan nemkívánatos személy valamiféle szegregációja volt. A XVIII. század végéig ez a szegregáció a jogi értelemben vett normaszegések esetében döntô részben a normaszegés természetétôl függött, és nem vizsgálták a normaszegô személy mentális állapotát. Ez a fajta társadalmi attitűd az elmebetegeket is börtönbe zárta, tehát a társadalom válasza a normaszegésre az elkövetô elmeállapotától függetlenül a custodialis megoldás volt. Sôt az elmebetegek esetében a normaszegésnek sokszor be sem kellett következnie ahhoz, hogy a „beteg”az ilyenforma kezelést kénytelen legyen elszenvedni, elég volt a szociális inkompetencia felismerése [2].
A tudományos pszichiátria hajnalán, a XVIII–XIX. Század fordulóján, a haladó pszichiáterek – például Esquirol vagy Pinel – állhatatos küzdelme eredményeként megtörtént a betegek láncaiktól történô megfosztása [3, 4]. Nem sokkal ezután a Code Napoleon már vizsgálni rendelte a bűnelkövetô személy által elkövetett cselekmény „ésszerűségét” [4]. Innen számíthatjuk a törvényszéki pszichiátria kezdeteit.
Mindezek azonban nem jelentették a custodialis szemlélet háttérbe szorulását, mert bár a láncok lekerültek az elmebetegekrôl, ám a szegregáció – elmegyógyintézetbe zárás – megmaradt. Ettôl az idôtôl kezdve a szociálisan nemkívánatos személyek szegregációjának két formája ismeretes: a börtön és az elmekórház [2].
Penrose 1939-ben publikálta érdekes, a mentális betegségek és a kriminalitás összefüggéseivel kapcsolatos megfigyeléseit [2]. Az 1930-as évek Európájában az egyes országok statisztikai adatait vizsgálva megállapította, hogy a legszorosabb, inverz összefüggés a pszichiátriai ágyak száma és a börtönben lévô populáció létszáma között volt [2]. A brit igazságügyi pszichiáterek ezt a jelenséget a mai napig Penrose-törvényként emlegetik. A fent említett összefüggés mellett érdekes Penrose egy másik, mások által meg nem erôsített állítása is, miszerint a mentális egészségre történô odafigyelés csökkenti a súlyos bűncselekmények számát. Ennek az állításnak alapjául az a szoros inverz összefüggés szolgált, amit az elmekórházakban kezeltek létszáma és az elkövetett súlyos bűncselekmények száma között vélt felfedezni [2].
Penrose fenti két állítása közül az elsôt – az elmekórházi ágyszám és a börtönpopuláció létszáma közötti összefüggést –Biles és Mulligan 1973-ban közölt dolgozatukban megerôsítették, ám a második állítást nem [5]. A pszichiátriai ágyszám és a börtönpopuláció létszáma közötti összefüggést angliai és walesi vizsgálatokra támaszkodó, közelmúltban megjelent dolgozatban is elfogadják [6].
.A jelen dolgozatban a magyarországi elmekórházi ágyszám és a börtönpopuláció létszáma közötti összefüggést vizsgáljuk.
A vizsgálat kiindulópontjaként az 1990-es évet vettük. Ennek oka az 1989/90 fordulóján bekövetkezett jelentôs, a jogrendet is érintô társadalmi átalakulás. A két eltérô társadalmi berendezkedés két eltérô normarendszert is jelent, így az összefüggések vizsgálatát ez a tény jelentôsen megnehezítené.
Módszerek
A dolgozatban közölt adatok a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos kiadványaiból – Magyar Statisztikai Évkönyv hivatkozott évfolyamai [7, 8, 9] és Egészségügyi Statisztikai Évkönyv [10] – származnak. A változók – börtönpopuláció létszáma, a kényszergyógykezeltek száma és a pszichiátriai ágyszám – közötti összefüggések jellemzésére a lineáris regressziót választottuk, és az egyenesek paramétereit a legkisebb négyzetek módszere alkalmazásával számítottuk ki. A szignifikanciaszintet és a p-értéket a korrelációs koefficiens meghatározásával ellenôriztük.
Eredmények
Magyarországon a társadalmi rendszerváltozást követôen a szabadságvesztéses büntetésüket töltô elítéltek, illetve kényszergyógykezelésben részesülôk számának változását, valamint az egészségügyben a pszichiátriai betegek kezelésére rendelkezésre álló kórházi ágyak számának csökkenését az 1. táblázatban mutatjuk be. A börtönpopuláció létszáma és a pszichiátriai ágyszám, illetve a vizsgált idôszakban az Igazságügyi Megfi-


1. táblázat A börtönpopuláció nagyságának, a kényszergyógykezelt betegek számának és a pszichiátriai ágyszámoknak a változása az idô
függvényében
Év A börtönpopuláció létszáma A kényszergyógykezelt betegek száma Pszichiátriai ágyszámok
1990 12319 100% 146 100% 13 594 100%
1998 14366 116,7% 173 118,5% nincs adat –
1999 15110 122,7% 181 123,9% nincs adat –
2000 15539 126,1% 173 118,5% 10 065 74%
2001 17235 140,2% 194 132,9% nincs adat –
2002 17838 144,8% 192 131,5% 9 773 71,9%
2003 18507 134% 184 126% 9 618 70,8%
2004 16543 134,1% 192 131,5% 9 515 70%
2005 15720 127,8% 198 135,6% 9 512 69,9%


gyelô és Elmegyógyító Intézetben (Budapest) kényszergyógykezelt betegek száma és a pszichiátriai ágyszám közötti összefüggések matematikai jellemzésére a lineáris regressziót választottuk. Független változónak (x) a kórházi ágyszámot, míg függô változónak (y) a börtönpopuláció nagyságát, illetve a kényszergyógykezelt betegek számát vettük.
Az 1. táblázatban közölt adatok alapján a börtönpopuláció létszáma és a pszichiátriai ágyszám közötti összefüggést az
y = –1,047 x + 26576,2 (1)
egyenlet, míg kényszergyógykezelt betegek száma és a pszichiátriai ágyszám közötti összefüggést az
y = –0,011 x + 294,61 (2)
egyenlet írja le. Mindkét függvény a pontok negatív hajlásszögű egyenes menti elhelyezkedését mutatja, tehát a vizsgált jellemzôk között mindkét esetben negatív korrelációt, inverz összefüggést találtunk. A korrelációs koefficiensek értéke r =
–0,837 (p < 0,05), illetve r = –0,934 (p < 0,01), amelyek erôs
és szignifikáns korrelációra utalnak.
Megbeszélés
A bemutatott statisztikai adatok alapján az elmekórházi ágyszám és a börtönpopuláció létszáma között Magyarország esetében is inverz, matematikailag jól jellemezhetô, szignifikáns összefüggés van (1. táblázat). A korreláció meglehetôsen szoros, értéke közel van a –1-hez. Ez az eredmény alátámasztja a Penrose által leírt – az 1930-as évek európai egészségügyi és kriminológiai statisztikáira támaszkodó – következtetést, és egybecseng a korábbi ausztráliai, illetve az újabb angliai megfigyelésekkel
[2, 5, 6]. Angliában és Walesben az elmeosztályos ágyak száma 1982 és 1997 között körülbelül 85 000-rôl hozzávetôleg 40 000-re csökkent, mindeközben a börtönbe zártak száma 55 000-rôl nagyjából 62 000-re emelkedett [6]. Jóllehet a nemzetközi adatokkal egyezô módon Magyarország esetében is összefüggést találtunk az elmekórházi ágyszám és a börtönpopuláció létszáma között, ám az adatokból nem következik, hogy ez a kapcsolat egyben ok-okozati összefüggést is jelent. A leírt kapcsolat magyarázatára oki és nem oki magyarázatok egyaránt lehetségesek. A fent leírt kapcsolatra oki magyarázatot adhat annak feltételezése, hogy a pszichiátriai betegségek növelik a normaszegés, vagyis a bűnelkövetés valószínűségét, és ha a pszichiátriai betegeket nem megfelelôen kezelik, akkor ez a börtönpopuláció létszámának növekedéséhez vezet. Ennek a nem megfelelô kezelésnek az egyik indikátora lenne a pszichiátriai ágyszám. Az elmebetegek és a mentálisan betegek alkalmazkodóképessége gyengébb, mint a nem beteg populáció tagjaié, ezért talán a pszichiátriai ágyak számának csökkenése valahol a mentsvár elvesztését vagy elérésének csökkenô lehetôségét jelenti. Ezt a felvetést erôsíti a kényszergyógykezelt betegek száma és a pszichiátriai ágyszám között leírt szignifikáns inverz összefüggés is.
A törvény – Btk. 74. § – szerint a személy elleni erôszakos vagy közveszélyt okozó büntetendô cselekmény elkövetésének kényszergyógykezelését kell elrendelni, ha az illetô elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethetô, és egyéb – itt nem részletezendô – jogi feltételek is fennállnak [11].
Nem oki magyarázat abban lenne megragadható, hogy a kapcsolat az elmekórházi ágyszám és a börtönpopuláció létszáma között környezeti és genetikai faktorokból adódik, amely faktorok mind a pszichiátriai betegségekre, mind pedig a nem jogkövetô magatartásra predesztinálnának.
A gazdasági-szociális és az egészségügyi problémák közötti összefüggések oda-vissza alapon érvényesek. Egy krónikus betegség esetében az egészségügyi probléma hosszabb-rövidebb idô után törvényszerűen gazdasági-szociális hatásokban is megnyilvánul, és az összefüggés fordítottan is igaz. A mentális betegségek, és ez különösen igaz az elmebetegségekre, krónikus betegségek. Így tartósan hatással vannak a beteg gazdasági-szociális helyzetére, még akkor is, ha a napjainkban is létezô negatív megítéléstôl, a stigmatizációtól eltekintünk. Ismert epidemiológiai tény, hogy az elmebetegségek gyakorisága és a szegénység gyakorisága között fordított összefüggés van [12].
Nem csupán az bizonyos, hogy ez az összefüggés fennáll, hanem az is felvethetô, miszerint az alacsony gazdasági-szociális helyzet az elmebetegség kockázati faktorának tekinthetô, még akkor is, ha ma még nem is egyértelműen eldöntött kérdés, hogy a betegség következtében alakul-e ki a lecsúszás, vagy pedig a rossz gazdasági-szociális státusz hajlamosítana a betegségre [12]. Hasonlóképp bonyolult és el nem döntött kérdésnek gondolnánk a dolgozatban leírt összefüggést. A gazdasági-szociális helyzetre – és a kriminalitásra is – hatással van az iskolázottság. Az 1990-es évek közepének magyarországi börtönpopulációjában az elítéltek 76,6%-ának legfeljebb 8 osztályos általános iskolai végzettsége volt, ami magasabb a normális népességben mérhetô 63,6%-os aránynál [13]. Visszaesôk esetében még magasabb, 84,6%-os arányt regisztráltak [13]. A börtönben lévôk között a normális népességbeli körülbelül 1%-os aránnyal összevetve kiugróan magas, 10,4% az állami gondozattak aránya [13]. A pszichiátria hatókörébe tartozó betegségek, jelenségek elôfordulási gyakorisága a magyar börtönpopuláció visszaesô tagjai körében magasabb, mint a nem börtönpopuláció körében: suicid kísérlet (43%), alkohol-, illetve drogprobléma (51%, illetve 3%), „idegbetegség”, illetve alkoholmegvonás (14%, illetve 13%) miatt részesültek kezelésben [13]. Nemzetközi adatok szerint a börtönben élôk körében a pszichiátriai értelemben kódolható betegségek aránya magasabb, mint a normális populációban regisztrált arány: mentális betegségek (55,7% versus 22,5%), alkoholprobléma (56,2% versus 13,5%), drogprobléma (53,7% versus 6,1%) [14].
A társadalomban általános vélemény, hogy az elmebetegek veszélyesek, és gyakrabban követnek el súlyos bűncselekményt, mint a társadalom mentálisan nem beteg tagjai. Ezt a közvélekedést a magyarországi adatok látszólag alátámasztják, mert a kényszergyógykezelt betegek száma a vizsgált idôszakban növekedett (1. táblázat). Azonban a táblázat adataiból látható, a kényszergyógykezelt betegek száma és a jogerôsen szabadságvesztéses büntetésüket töltô személyek száma a vizsgált idôszakban egyaránt hozzávetôlegesen 130%-ra emelkedett, így a vizsgált idôszakban nem az elmebetegek által elkövetett súlyos bűncselekmények növelték a társadalom kockázatát. A pszichiátriai szakirodalomban megjelent átfogó vizsgálatok is cáfolják az elmebetegek veszélyességérôl szóló állítást [15]. Valójában nem az általuk elkövetett bűncselekmények jelentik a valódi társadalmi kockázatot, hanem a kriminalitás erôsödésével inkább jelentik ezt a gyilkosságok, az ittas vezetés és a drogfogyasztás miatti, illetve baleseti halálozások [11, 15]. Ám az elmebeteg elkülönítése iránti igényt az elmebetegek veszélyességétôl való – társadalmi szinten továbbélô, nem megalapozott – félelem diktálja.
Összefoglalva megállapítható, hogy a gazdasági-szociális helyzet, a kriminalitás és az elmebetegségek között összefüggés van. Így nem meglepô a pszichiátriai ágyak száma és a börtönpopuláció létszáma között leírt inverz összefüggés. Mind a börtönt, mind az elmeosztályos kezelést felfoghatjuk a társadalom egy meghatározott jelenségre adott válaszaként. Ám míg a kórház szándékában jóindulatú, és mások a törvényei, mint a börtönöknek, addig a börtön szándékoltan fenyítô, senki sem megy oda önként, és büntetési tételekrôl, nem pedig terápiáról szól a bent tartózkodás. Ebbôl adódóan nem vagy kevéssé alkalmas a gyógyításra, mint a kórház.
A modern pszichiátria egyik fô törekvése, hogy a mentális rendellenességekben és az elmebetegségekben szenvedô egyéneket a forenzikus pszichiátriai rendszer helyett minél inkább a kórházak és a megfelelô közösségi ellátás irányába eltérítse [16]. Ám az adatok alapján úgy tűnik, hogy többségében mégis ugyanazon populáció tagjaival találkozhatunk mindkét rezsimben, és a pszichiátriai terápia és gondolkodás utóbbi idôben észlelhetô fejlôdése dacára a fegyintézetek és a kórházi elmeosztályok a szegregáció tekintetében egymást kiegészítô módon működnek. Ez felveti a probléma tudományos igényű feltárásának szükségességét, a pszichiátriai, addiktológiai és szociológiai összefüggések elemzését annak érdekében, hogy a megfelelô gyógyító-megelôzô nemzeti stratégia kidolgozásra kerülhessen."

Kiemelések a szerkesztőtől

Nyitnikék szavazás
Érte-e már hátrányos megkülönböztetés Önt vagy családtagját pszichiátriai problémája miatt?
Gyakran (266)
55.42 % 55.42%
Ritkán (90)
18.75 % 18.75%
Egyszer (23)
4.79 % 4.79%
Még soha (101)
21.04 % 21.04%
Nyitnikék Tények

Tények és tévhitek

A szkizofréniával élőknek kettő vagy több személyisége van.

Tévhit. A szkizofréniát elsősorban a téveseszmék és a hallucinációk jellemzik. Az ezzel a betegséggel élő személy emlékszik tetteire. A multiplex személyiségzavar  (az ebben szenvedőnek valóban több személyisége van) egy, a szkizofréniánál nagyságrendekkel ritkább betegség.