SZIGET FESZTIVÁL 2015. augusztus

Az Ébredések Alapítvány 2015-ös Sziget-sátrának felirata Pszichotraumatológia volt. A központi gondolat, „hívószó” tehát a trauma volt. A trauma szó görög eredetű, jelentése seb,sérülés, ám míg korábban csak testi sérülésekre alkalmazták, ma már a köznyelvben is elterjedt, a súlyos lelki megrázkódtatások szinonimájaként.

Az idei érdeklődők lefesthették tenyérnyi színes papírlapokra, hogy mi okozott az életükben traumát, majd letehették terhüket – felkötözve azt egy rácsra, mások festményei mellé. Annyira szépek és kifejezőek lettek ezek az alkotások, hogy elhatároztuk: facebook oldalunkon utólag „sorozatot” rendezünk belőlük.

Azok, akiknek nem volt ilyen megrázó élményük, megfesthették, hogy számukra mi az a dolog vagy tevékenység, ami szerintük legjobban gyógyítja a lelki sebeket. Sátrunk látogatóinak körülbelül a fele volt magyar, fele külföldi fiatal. Tanulságos, hogy legalább 95 százalékuk inkább a traumáját festette meg – persze, tágan értelmezve azt, a rémálmoktól a pókfóbiáig. Hagyományainkhoz híven idén is egy piros „elmealma” volt aktivitásuk jutalma.

Az előző évek gyakorlatához hasonlóan kvízeket is kitölthettek a látogatók, például alkohollal kapcsolatos szokásaikról, vagy a „mentális zavarokról” való ismereteikről, és a jelen lévő gyakorló vagy épp leendő lelkes szakembereink beszélgettek velük a kvízek tanulságairól.

Az érdeklődők idén is megnézhették a pszichózis-szimulátort, vagyis a pszichózis élményeit plasztikusan bemutató rövidfilmet. Átélhették, milyen óriási stressznek van kitéve, aki efféle ijesztő élményeket él át – a film hiányossága azonban, hogy nem ejt szót a lehetséges okokról.

Az utóbbi harminc évben hatalmas mennyiségű tudományos adat igazolja, hogy reménytelenül rossz szociális helyzet, kirekesztettség, szexuális abúzus, iskolai zaklatás áll sokszor a súlyos pszichiátriai kórképek hátterében is. Erről munkatársaink ejtettek szót a fiataloknak, és próbálták eloszlatni a tévhiteket. Voltak napok, amikor hosszabb, katartikus beszélgetésekre is sor kerülhetett – részt vett bennük például a Hanghalló önsegítő csoportunk egyik vezetője és egy „tapasztalati szakértőnk”.

Szomorú – de az egyetemi oktatást meghatározó biológiai pszichiátria főáramát ismerve nemigazán meglepő – momentum volt, hogy néhány pszichológus és egyéb szakmabéli látogató volt a legelőítéletesebb, kategorikusan kijelentették például, hogy „X. betegségből nincsen gyógyulás.” Ők még a szemüknek sem hittek. A nyitott látogatók ugyanis a tapasztalati szakértőkkel – felépült, egykori páciensekkel – folytathattak elmélyült beszélgetéseket, kaphattak tőlük bölcs tanácsokat, őtőlük, akik a merev előítéletek – szó szerint – eleven cáfolatai.

Mindezek persze apró lépések csak a stigmacsökkentésben, a szemléletváltozásban, ám egyetérthetünk az antropológus Jane Goodallal „Minden egyes ember meg tud változtatni valamit – minden nap és minden percben.

A Lelki Egészség Világnapja 2014

NYÍLT NAPOT tartanak a mentális ellátás frontvonalában helyt álló közösségi pszichiátriai szolgáltatók a LELKI EGÉSZSÉG VILÁGNAPJA alkalmából október 9-én

Miközben sokan sírják vissza a régi idők körbekerített tébolydáit, szinte észrevétlenül dolgoznak köztünk a XXI. században elvárható mentális ellátást képviselő un. közösségi pszichiátriai és addiktológiai ellátók, ahol a hatékony orvosi gyógyítási eszközöket kiegészítik a pszichológia és a szociális munka eszközeivel. Ha kell, a betegek otthonában dolgoznak és a családtagokat is segítik.

Minden negyedik embernek van esélye élete folyamán arra, hogy megtapasztalja a szorongás, a depresszió, vagy éppen a pszichózis élményét. A mobilis szolgáltatók könnyebben jutnak el a lelki problémákkal küzdő emberekhez. A közösségi szolgáltatások sokat javítanak a rehabilitációs eredményeken és sokszor jelentősen növelik a gyógyulás esélyét.

„Az Ébredések Alapítványnál és az általa működtetett Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrumban komoly mentális és addiktológiai problémák esetén is van remény a gyógyulásra.

Kevesebb gyógyszert és több lelki gondoskodást kapnak a betegeink. A szolgáltatás okt. 9-én 10-18 óra között nyitva áll a látogatók előtt. Szívesen látunk érdeklődőket, érintetteket és családtagokat egyaránt. Ezen a napon akár név nélkül is kérhet bárki konzultációt, és nyitottak csoportos foglalkozásaink is. Fontosnak tartjuk, hogy megismerjék a munkánkat és többen jöjjenek el, akiknek lelki támogatásra van szükségük. „ – mondta Dr. Harangozó Judit, az alapítvány vezetője.

15 órától 17 óráig várják egy tea melletti beszélgetésre a betérőket a Budapest II. kerületi Gondozási Központ közösségi ellátásának munkatársai. „A közösségben, a közösségért dolgozunk. A szociális gondoskodás új területe a pszichiátriai problémával élők gondozása, amellyel sokan képesek önállóbb otthoni életre.” – mondja Török Andrea a szolgálat vezető koordinátora.

Szeretettel várja az érdeklődőket a székesfehérvári Egyensúlyunkért Alapítvány nappali klubja is, ahol a látogatók stresszkezelést is tanulhatnak, és megismerhetik, milyen sokat segíthet egy közösség a gyógyulásban. Dr. Lőrintz Zsuzsa, az alapítvány vezetője szerint: „Igazi csapatban dolgozunk és sokszor adjuk vissza a felépülés reményét klienseinknek. Szeretnénk megmutatni, mi a hatékony segítség útja és, hogy érdemes segítséget kérni, mert lehet gyógyulás.”

A humanizmusáról híres debreceni Nappali Kórház 9 órától szemléletformáló rendezvényt tart a Lelki Egészség Világnapja alkalmából, ahol még az ELME BAND fellépésében is gyönyörködhetünk. Dr. Szatmári Éva vezetésével lehetőség van személyes konzultációra és a csoportos foglalkozások kapuit is kinyitják az érdeklődők számára.

A közösségi szolgáltatásokat nyújtó, a Pszichiátriai Gondozóval modell értékű együttműködésben dolgozó veszprémi Horgony Alapítvány sétát szervez a lelki egészségért Veszprémben, amelyhez bárki csatlakozhat. A közös(ségi )séta 14 órakor indul a Laczkó Dezső múzeumtól . A séta tervezett 11 állomásán bemutatásra kerülnek Veszprém város nevezetességei, intézményei, majd a résztvevők zárásként az Óváros téren 30 léggömböt engednek útjára. Dr. Balczár Lajos vezető pszichiáter fontosnak tartja a közösséggel való kapcsolatot és az előítéletek leküzdését. A pszichiátriai problémával élőkkel és az alapítvány munkatársaival együtt a Lelki Egészség Világnapján is ezekért a célokért dolgoznak.

További információ:

Ébredések Alapítvány honlapja facebook: Ébredések Alapítvány

Budapest, VIII. Kálvária tér 5. Tel: 3341550

Nyilatkozatot vállal: dr. Harangozó Judit pszichiáter, tel.: 06-20-825 0178

II. kerületi közösségi ellátás:

Budapest, II. kerület, Fillér u. 50/b.

Nyilatkozatot vállal: Török Andrea vezető koordinátor, tel.: 487 0635

Egyensúlyunkért Alapítvány nappali klub és közösségi ellátás:

Székesfehérvár, Sütő u. 10-12.

Nyilatkozatot vállalnak: Szabó István közösségi koordinátor, tel.: 06-30-723 6264 és Dr.

Lőrintz Zsuzsa kuratóriumi elnök, tel.: 06-20-910 4442

Debrecen Kenézy Pszichiátria Nappali Kórház:

Nyilatkozatot vállal: Dr. Szatmári Éva pszichiáter, tel.: 06-20-598 8208

Horgony Alapítvány:

8412 Veszprém-Gyulafirátót Eresztvényi út 26/A

Nyilatkozatot vállalnak: Dr. Balczár Lajos kuratóriumi elnök, tel: 06-70-379-8632

és Csizmadiáné Szabó Mária szolgáltatásvezető tel: 06-70-632-5995

Képek a Lelki Egészség Világnapján az Ébredések alapítványnál:

2014. SZIGET FESZTIVÁLON TÖRTÉNŐ RÉSZVÉTELÜK

Zárt osztály - Pszichosátor és demokratikus pszichiátria a Szigeten, tapasztalati szakértőkkel, önkéntesekkel az Ébredések és a NYITNIKÉK szervezésében.

Van pszichózis-szimulátor, kvíz, puzzle, elme-alma, és test-, kép-, na meg lófestés.

A kék ló "prototípusa" az olasz Goríciában lévő pszichiátriai intézmény bezárása során készült a múlt század közepén, ahol az ott dolgozók és a betegek együtt tervezték meg a saját jövendő életüket. Gorizia, ahol Franco Basaglia a 60-as évek elején egyszerűen kinyitotta az intézetet, ahol, odaérkezésekor, középkori állapotokat talált. Ekkor építették fel a betegekkel közösen (hallatlan eset volt ez akkor. És ma?) a Kék lovat, amely mindennek a szimbólumává vált. Ennek a szimbóluma lett a "kék ló". Ezzel indult Európában a közösségi pszichiátria és a demokratikus pszichiátria mozgalma.

Mi is létrehoztuk a magunk kék-ló-variációját, ami ugyan kicsit bakkecskéhez hasonlít, de legalább a miénk:).Most aztán a szigetlakók építgetik, festegetik tovább.

CIVIL SZIGET, 5. sátor.

Egy felépült felhasználó (hanghalló) tapasztalatai a Szigeten 2014-ben:

Az elme demokráciája
Zárt Osztály Pszicho Sátor

Elme-alma, színes festék, és egy „kék ló” csalogatta a sátorhoz a szigetlakókat. Az elme demokráciája és a Zárt Osztály Pszicho Sátor felirat még kíváncsibbá tette a látogatókat. „Mit lehet itt csinálni? Kinek jár az elme-alma? Mivel foglalkozik az alapítvány? Mi a közösségi pszichiátria? "– tették fel a kérdéseket és kapták a válaszokat a szakemberektől, önkéntesektől és felépült felhasználóktól a fesztiválozók.

Az almáért meg kellett dolgozni: volt, aki a festést választotta, mások teszteket töltöttek ki és a pszichózis szimulátorra is gyakran esett a választás. Olyan érdeklődő is szép számmal akadt, aki ugyan nem volt éhes, mégis mindenre vállalkozott.

Hosszabb-rövidebb beszélgetésre mindenki nyitott volt. Sokan tesztelték a skizofréniával kapcsolatos tudásukat és majdnem mindenki meglepődött a helyes válaszokon. „Azt hittem, hogy a skizofréneknek több személyisége van. Azt gondoltam eddig, hogy minden esetben súlyos ez a betegség. Nem hittem, hogy meg lehet gyógyulni” – gyakran hangoztak el ezek a kijelentések.

A meglepettség, a leggyakrabban feltett kérdések jól mutatták, hogy a látogatóknak kevés és téves ismeretük/elképzelésük van erről a betegségről és a kezelési lehetőségekről.

Talán ez teszi félelmetessé? Fogalmazódott meg bennem a kérdés.

Miért féltem annyira, amikor az első hallucinációkat átéltem? A pszichotikus betegségekről kialakított hamis képem minden tünetnél ijesztőbb volt számomra, felépülésemet akadályozta.

Társegyesületünk a szekszárdi Gyöngysor Alapítvány karácsonyi jótékonysági akciójáról készültek az alábbi képek és a cikk:

KULTUR8- Ébredések, találkozások, benyomások

Nem egyszerűen kultúrhét: ez a KULTUR8. Miben több, mint egy szimpla kultúrhét? Az Ébredések Alapítvány dolgozóinak, felhasználóinak és önkénteseinek hála, ismét megnyitotta a kapuit a nyolcadik kerület szívében, Budapest egykori bohém negyedében található néhai bordélyházból pszichiátrai gondozóvá átvedlett kétszintes-zártgangos ház a Kálvária tér 5 alatt. Tárt kapukkal fogadta a látogatókat és egy héten keresztül minden estére az audiovizuális és zenei kultúra egy-
egy sajátos mozaikját kínálta ingyen és bérmentve, mindenkinek és bárkinek a KULTUR8. Az estéket eredeti (leveles) menta teával, lampionokkal, gyertyafénnyel, koncertekkel és kerti filmvetítéssel
fűszereztük meg, ahogyan úgy együtt voltunk. Hogyan telt?

Ma hova merészkednél be inkább? Egy kuplerájba, vagy egy pszichiátriai gondozóba?- ez a fanyar és vicces kérdés fogant meg bennünk, mikor azt tervezgettük, hogy a tikkasztó nyári melegben, hogyan pezsdítsük fel picit a kerület hangulatát, hogyan hozzuk be a kortárs és a modern kultúrát és nem utolsó sorban egymást a drogosok és a menekültek kerületébe, (legalább részben) olyan embereknek és olyan emberekhez, akikhez az amúgy nem, vagy csak nagyon döcögősen juthatna el. Tekintsünk a közgondolkodás horizontjaira és tegyük fel, fordítsuk le ugyanezt a kérdést (legalább magunknak) mai magyarra: Mi ma „cikibb” lelki problémákkal élni és küzdeni, vagy kuplerájba járni? Hogyan másként lehetne áthidalni ezt az eleve rossz dilemmát – ami egyáltalán nem is szabadna, hogy felmerüljön, viszont mégis fel kell merülnie, mert a valós állapotokat tükrözi – ha nem egy kedves, öreget-fiatalt, beteget-egészségest, keresztényt-zsidót, jót és rosszat, boldogot-boldogtalant megszólító és megszólaltató fesztivállal?

Mi módon juthatnának el az emberek olyan emberekhez, akikkel amúgy nem találkoznának, mert elválasztja őket egymástól a napi rutin, egy-egy társadalmi osztály, vagy éppen az előítéletes gondolkodás, esetleg pont maga a stigma, mint általános itteni atmoszféra. Mi az ami összeköt, ha
nem a művészet, egy olyan „kultúrkavalkád”, amiben együtt nevet a beteg, meg a „nem” („beteg”)? Mindezt nem világmegváltó célzattal, hanem egy barátságos, családias légkörű, alkoholmentesen
lazulós, „kamara” fesztivál jellegével gondoltuk ki és hoztuk létre.

Mi lett belőle? Stigmaradírozás? Talán. Nem tudni. Amit viszont látni, érezni lehetett és dióhéjban kiemelném: Akadtak visszatérő arcok, voltak, akiket egy-egy film vetítésének a híre csábított be, pénteken megformáltuk a nyócker nevű törzset és azt a jelenlevők életre is keltették, egy másik nap közös festményt hoztunk létre, ahol ki-ki tenyérrel, vagy az ujjával, mások ecsettel, egyesek a köldökükkel, megint mások pedig, a mentálhigiénének „áldozva” gumikesztyűs technikával hagytak nyomot egy nagy, közös vásznon. Érdekes, hogy a képen ki mit adott magából, vagy abból, amit akkor közénk hozott és az miként érintkezik a többiek aznapi „hozományával”, hogylétével,
tudattalanjával. Ki - kire festett rá, az érintkezési pontokat csak a fizikai közelség szabta-e, vagy más is? Külön öröm volt az a pénteki teltház, amit a világhírű tangoharmonikás, David Yengibarian zenéje
eredményezett és amihez méltó és muzikálisan igen sokszínű előőrsöt képezett Száva Jenő és Nehéz József hegedűkoncertje, Kristóf Mihály zongorajátéka, Pusztahelyi Ágnes harmonikajátéka és Baranyi
Lászlóék vonósestje.

Mettől meddig tart a bolond, hol kezdődik az őrült és ki közülünk az, aki már zseni? A megszállottságnak is van jó és rossz oldala? Retro filmklubunk optimális arányban mélylélektani, illetve könnyed filmjei ezt a tematikai spektrumot járták körbe többek között. Egy pszichiátriai gondozó udvarán mozizva két mentatea közt eltöprenghettünk azon, hogy hogyan diagnosztizálnák pl. ma a Sörgyári Capriccio Pepinjét, hipomán - e a kéményjelenetben Mariska, vagy van-e impulzuskontroll problémája Francinnak? Persze ezeket a kérdéseket, hála Menzelnek hurrikánként söpörte el az emberből hirtelen feltörő nevetés, mert el lehet egyáltalán képzelni szeretnivalóbb bolondot Pepinnél és bájosabb, válaszkészebb teremtést Mariskánál? Igazi beilleszkedett bolondok, lehetne rájuk egyáltalán haragudni, ha kilépnének a képernyőről és Pepin egyenesen a fülünkbe tolmácsolná, amit „valaki benne” ordít?

Scott Hicks Ragyogj című alkotásában David Helfgott zongoraművész nehéz sorsának alakulását követtük, még mélyebbre ástunk az őrült és/vagy zseni dilemma bogozásában, és néhány barátommal arra a közös következtetésre jutottunk, hogy, mint Helfgott esetében is, aki duplán volt felbélyegezve (őrültnek és zseninek is) végül sokszor a külső stigma ereje, hogy éppen „befogad, vagy kitaszít a világ” ez dönt arról, hogy az adott ember melyik halmazba esik (ha éppen nem a metszetbe).

A „mély filmek” súlyát Fellini alkotásai, a maguk mindenkori modern életérzésével lazították fel. Édes élet, Amarcord. Marcello Mastroianni.

A filmválogatásunk egyik gyöngyszeme és teltházas filmje a hazai közönség számára alig ismert, Penny Marshall és Oliver Sacks által készített, szintén igaz történetet feldolgozó Awakenings (Ébredések) volt. Ez a film több szinten is hiánypótló: Hitelesen ábrázolja a klinikum és a
kutatóorvosok, illetve pszichológusok világa, élménye közt ma is tátongó szakadékot, bemutatja, hogy hogyan alakul egy elszánt, elhivatott orvos pályaszocializációja a gyógyítás világában és szerethető oldalukról mutatja be nekünk a pszichiátriai osztály lakóit, olyannyira, hogy a film vége felé (vigyázat!) váratlan gondolataink támadhatnak. Milyen, aki bolond, aki őrült, aki „nincs jól”, aki ráng, aki hallucinál, aki tetszhalott, de odabenn mégis él? Hát milyen? Sokszor éppen, hogy fokozottan emberi, szokatlanul emberi, szokatlanul őszinte, a szégyenig megható és elirigyeljük az aránytalanságait, a bátorságát. Különleges élmény volt pont ezt a filmet (innen az Alapítvány neve is) pont ezen az udvaron látni és megfigyelni a nézők sokféleségét, azt a sokféle harmóniát
a nyócker szívében, és fellelni a romantikát a nyomorban. Nyomon követni ahogy a filmbeli betegek „felébredtek”, megszólaltak és végbement valami olyasmi, amire – még, ha átmeneti is-szerintem jó szó a csoda. A filmbeli betegek, ápolók, rokonok közt szép lassan interakciók, kapcsolati szimmetriák párbeszédek bontakoztak ki. És ez az alkotás folyamata.

Ilyen esélyteremtő párbeszédkísérlet, „toleranciateszt” volt a Kultur8 egyik célja is, fesztiválköntösbe bugyoláltan; mindenki szólaljon meg, mindenki beszélgessen mindenkivel, vagy legalább valakivel.
Zenészek az irodalmárokkal, a színészekkel, és a képzőművészekkel karöltve. Felhasználók a pszichológusokkal, pszichiáterekkel, gondozókkal, arra járókkal. Világhírűek a még nem világhírűekkel. Felléptek, figyeltek, elvegyültek. Mindenki szintézisben, vagy csak egy kis hangulatos, lampionos koncertezés és kertmozizás egy romteaházban? Mindegy is maga a címke. A fő, hogy volt.

Bajnai Nóra

*

Az Ébredések Alapítvány és a NYITNIKÉK jelenléte a Civil Szigeten - 2012

A Civil Sziget 37-es sátrában, a Menhely Alapítvány standja mellett, a Sziget teljes időtartama alatt az Ébredések és a Nyitnikék Magyar Antistigma Kezdeményezés felhasználói, dolgozói és önkéntesei
közösen várták az arra kószáló, vagy éppen betóduló (inkább az utóbbi) érdeklődőket, idén is töretlenül. A sátrunkat az alma kupacokról és arról lehetett felismerni, hogy a cégér mellett egyedi, a meséből jól ismert, Piroskával éppen jól lakott farkast ábrázoló, különös festmény pompázott.
A képen Piroska embert megszégyenítő kedélyességgel mosolygott, szinte bebugyolálva a farkas hasába, az ordassal irigylésre méltó szimbiózisban és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy a farkas gyomra
toxikus közeg volna a számára. De milyen ma a Sziget? Lássuk, hogy mi volt a helyzet a mi sátrunkkal? Kik jöttek be, mivel vártuk őket és mit kaptak? Ki miért jött és hogyan ment tovább? Milyen emberek
érkeztek hozzánk és mi mit „kaptunk” cserébe?

A Sziget népe a koncerteken való tombolás és a „minél fiatalabb vagy, annál szerethetőbb portenger” közegéből – úgy vettük észre – alkalmasint szívesen szakadt ki picit, bandukolt a Civil Szigeten és tért
be a mi sátrunkba. Ahogyan az már szinte hagyománnyá vált, kevésbé a pszichológiai kérdőívek, vagy a közös festés, mint elsőre inkább, az elme – almák porban is pirosló kupacai vonzották oda a sok éhes, a „tomboló üzemmódtól” elsivatagosodott, inkább külföldi, mint magyar tekintetet. Viszont mi és ahogy „beszoktak” hozzánk, maguk a vendégek is azért lényegesnek tartottuk, hogy csak úgy kaparinthatta meg mindenki a maga almáját, ha valamit tett cserébe. Itt különféle alternatívák közül
lehetett választani és a látogatók maguk is tovább színesítették a repertoárt. Aki festeni akart, azzal festettünk, aki maszkot szeretett volna, arra csináltunk, sokan csak egy emberi szóra, beszélgetésre
szomjaztak és az alapítvány tevékenysége iránt érdeklődtek, hogy tulajdonképpen „mi is az a Közösségi Pszichiátria” – ez rendszeresen merült fel. Akadt, aki szerelmet vallani jött, mások gyors
krízis intervencióért és voltak, akik valódi artista produkciót mutattak be hálául, az almák miatt. De maga az alma idővel puszta alibivé lényegült át. A találkozásaink alibijévé. A „legelszántabbakkal”
a délutánok folyamán folyamatos szűréseket végeztünk és az azonnali visszajelzés jegyében már ott helyben megbeszéltük, megvitattuk a válaszaikat, ahogy a tévhiteiket is: depresszió, alkoholfogyasztás és evészavarok tekintetében, de mentális problémákkal kapcsolatos ismereteket felmérő kvízeket is választhattak az emberek. Most mi is több száz kérdőívvel vagyunk gazdagabbak, ők pedig búcsút inthettek valamennyi előítéletüknek (már ha akadt ilyesmi egyáltalán).

A tapasztalatok meglepőek, még úgyis, hogy bár Magyarországon voltunk, relatíve kevés (vendégeink kb. 20%-a) magyarral találkoztunk, (vagy csak nem ismertük fel őket, mert már mind angolul beszéltek). A mostani huszonévesek nemzedéke – sok mozzanat erre mutat – megint egy tehetséges és jó kis nemzedéknek ígérkezik, a nyitottságuk ínséges időkben legalábbis igazi meglepetés. Örök mementó például egy olasz csoport, amelyik minden nap visszajött. Főleg festeni, de ez nem is baj.
A Fesztivál utolsó napjaira annyi színkompozíció és festmény készült el, hogy befedte a sátrat, végül már sokan azt hitték: az Ébredések sátor Festőműhely. Színekben talán könnyebb szólni, fáradtan is lehet és nem kell átbukdácsolni a nyelvek szabta gátakon.

A mentális problémák közül – még mindig úgy tűnik, hogy a helyzet változatlan és - a szkizofréniát sújtja leginkább a stigma. A külföldiek szemében azonban a paternalisztikus pszichiátria és a medikalizáció, az egysíkú gyógyszerelés világa, a kórházi túlkezelés és az elektrosokk, stb. olyasmi ingerek, mintha mi úgy próbálnánk a 21. században, idegen ajkúakkal bratyizni, hogy „te, próbáljátok már ki milyen isteni a nyereg alatt puhítani a húst” vagy mintha gyomlálás után, koszos kézzel egy
istállóban akarnánk emberi szülést levezetni. Külföldön - a jelek szerint - előrébb tartanak. You are
welcome.

Bajnai Nóra

*

A 2012. Antistigma-díjat Babarczy Eszter kapta

2011.június 15. http://life-style.hu-n Bipoláris depresszió: trend vagy átok?  című írásáért

http://life-style.hu/egeszseg/20110615_mentalis_betegsegek_babarczy.aspx

*

„Akit az istenek szeretnek,

Örökre meghagyják gyereknek,
Bizakodónak, nevetőnek,
Az élet útja annak puha szőnyeg,
Útravalója sugaras derű,
Mely ólmot színarannyá aranyoz,
Széppé a rútat, jóvá, ami rossz
És nagyszerűvé azt, mi egyszerű,
Újjá az ócskát, tengerré a tócsát.
A világ annak micsoda?
Mindennap millió új csoda,“
(Heltai Gáspár)

2011. október 11-én a debreceni Kenézy Gyula Kórház Kápolnájában a Lelki Egészség Világnapja alkalmából rendezett irodalmi megemlékezés rendhagyó módon zajlott.
Maga a hely is, az ökumenikus kápolna is azt sugallta, hogy minden felüdülni vágyó Lélek elcsendesülhet, s feledheti a világ zajait, mert a meghittség zsúfolásig megtelt templomába lépett.
Dr. Szatmári Éva, a Nappali Kórház részlegvezető főorvosa üdvözlésének halk szavai, s az Általa interpretált József Attila idézet két Rogers idézetet juttattak eszembe:
„A szeretet nyíló rózsa.”, valamint a „Meghallgatlak és meggyógyítlak.” mondatokat.
A kedvenc verseiket mondó betegek pedig örök gyermekké, a folytonos felfedezések, archaikus kozmológiák vallatóivá, a világmindenség utasaivá lényegültek át.
És rádöbbenhettünk arra, hogy minden Embernek Fénye van. Csillagrendszerek égnek mindnyájunk szívében, s az elhangzott Arany János, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső etc. költemények hatására a síri csöndben lévő teremnek aurája lett és szívünk csordulásig telítődött melegséggel.
A meghatottságtól elmosódott tekintetek pedig úgy kísérték az Előadókat, mint a Nap, amely galaktikákat fog össze, s mi egyszerűen csak annyit éreztük, hogy valamilyen hatalmas kozmosz önálló részeivé lettünk, amelyben mégis eltűntek az individuumok, mert egyetlen parancsolatot éreztünk csak: a szeretetét és az empátiáét.
S nem volt többé beteg, orvos, ápoló, lelkész, „csak” Ember volt mindenki, akinek bensőséges, meleg hangulatai, különös impressziói, intonációi rácsodálkozásai Másokban is ugyanazokat a rezonanciákat keltették. Ráadásul semmi sem volt rutinszerű, a finom rezgések és hullámok egyenletesen áradtak még a csöndben is.
Egyetlen tévesztés, vagy megtorpanás sem volt, mindenki gondolkodás nélkül meg merte mutatni Önmagát, mert bízott és hitt abban, hogy ott és akkor egy különleges bolygók közötti kapcsolat szóbeli egyenletrendszerének kihagyhatatlan tényezőjévé vált.
Az irodalmi délutánt Szendreiné Szatmári Éva művészetterapeuta szintén versmondással zárta. Reményik Sándor szavai még éppen olyan sokáig útravalóul szolgáltak minden jelenlévőnek, mint Gál Judit kórházlelkész csodaszép áldása.

*Fehérvári Judit

*

2011. okt.11. Lelki Egészség Világnapja a Kálvária téren:

A budapesti programban okt. 11-én  bemutatkoztak a Bódis Kriszta vezette, ózdi „Van Helyed Alapítvány” által működtetett filmstúdió fiatal alkotói, és megismerkedhetünk a filmekkel és alkotóikkal is. Velünk voltak a Krétakör Színház művészei. Volt  stresszkezelés bemutató, muzsikálás és bográcsban készült finom falatok. Mindnyájan hoztunk magunkkal egy kedves verset, amit elmondtunk egymásnak. Belszélgettünk arról,  hogyan segíthetjük a lelki egészség ügyét, hogyan csökkenthetjük a stigmát. Helyszín: Ébredések Alapítvány, VIII. kerület, Kálvária tér 5.: a pincétől a padlásig.

A NYITNIKÉK a Szigeten - 2011

Cédrus árnyékában a Nyitnikék Magyar Antistigma Kezdeményezés a Sziget Fesztiválon

Immár többedik alkalommal képviseltette magát az Ébredések Alapítvány és a Nyitnikék Magyar Antistigma Kezdeményezés a Sziget Fesztiválon.

Hangulatzavar-szűrés, stigmaradírozás, önkéntesség! - jelszavakkal tevékenykedtünk öt napon át ezen a multikulturális rendezvényen. Az eseményen a fiatalok körében is hangsúlyoztuk, hogy a mentális problémával élők ugyanúgy a közösség értékes tagjai, sőt olyan időtálló teljesítményekre is képesek, mint a sátrunk dekorációjának fénypontját adó Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban (1907.) című festménye. A kiemelkedő alkotáson túl, díszletként szolgált a Magyar Narancsban rólunk megjelent, számunkra igen fontos két cikk (A felépülés szabadsága, 2010.12.02.; Közösségi ellátás a pszichiátriában – A hiányzó láncszem, 2011.02.03.) plakátja is.

Fontosnak tartottuk, hogy látogatóink megismerkedjenek a pszichiátriai ellátás útvesztőivel. Ismertettük, mikor és hogyan forduljanak segítségért, ha mentális probléma jeleit észlelik magukon vagy a környezetükben élőkön. Sátrunkban a délutánok folyamán folyamatos szűréseket is végeztünk: depresszió, alkoholfogyasztás, evészavarok témában, illetve mentális ismereteket felmérő kvízekből is választhattak a hozzánk érkezők. Több, mint négyszáz tesztet töltött ki a sátrunkba látogató közel nyolcszáz ember.

Egy-egy feladat után egy elme-almát kaptak ajándékul az érdeklődők, hogy egy kis vitamint is bevigyenek szervezetükbe ártalomcsökkentés céljából. Önkénteseink folyamatosan a látogatók rendelkezésére álltak, kiemelten azokban az esetekben, ha kérdések vagy hiányosságok merültek föl egyes témák kapcsán.

Hogy ne csak a szavak szintjén tudjunk szemléltetni, ismét felállítottuk sátrunkban az évek óta nagyon népszerű pszichózis szimulátorunkat is, mely tíz perces bepillantást enged egy összezavarodott valóságba.

Gyakran tapasztaltuk már korábban, és ez a fesztiválon is jellemző volt, hogy az emberek többségének nincsenek valós ismereteik a szkizofréniáról. Visszatérő témaként merült föl, hogy a szkizofréniával élő ember nem többszemélyiségű és legtöbbször nem is közveszélyes, a depresszió elleni szerek pedig nem okoznak függést. Többen érdeklődtek az iránt is, hogy mennyi az az alkohol mennyiség, amennyi még nem egészségkárosító hatású.

A rendezvény alatt önkénteseink segítették munkánkat:

Szőke Zsolt, Lélekhang Egyesület

Rigó Mária, a NYITNIKÉK koordinátora

Gecse Andrea, felépült felhasználó

dr. Sebes Júlia, pszichiáter rezidens

dr. Danics Zoltán pszichiáter

Babarczy Eszter író

Rados Virág újságíró, a „Bipoláris - egy mániás depressziós nő története” című könyv írója

Szabó Edina, Egyensúlyunkért Alapítvány nappali klub

Varga Eszter, Egyensúlyunkért Alapítvány nappali klub, felépült felhasználó

az Ébredések Alapítvány munkatársai:

Gallai Veronika

Lukács Mirjam

Szepesi László

Harangozó Judit.

Társegyesületünk a Lélek-Hang Egyesület munkájáról láthatnak összefoglalót:

onsegites11.pdf

*

A 2011. évi Antistigma díjunkat Hulej Emese a Nők Lapja újságírója kapta Aki beteg nem bűnös című írásáért

*

A Lelki Egészség Világnapján

2010. okt. 11-én
többünknek volt szerencsénk részt venni a Kálvária téren a NYITNIKÉK, az Ébredések és a PÉF rendezvényén. A délelőtt az Alapítványnál a rendes mentrend szerint zajlott, rendelés, terápia stb.
Előkészületek viszont történtek a délutáni ünneplésre. Balogh József és még néhányan hozzáláttak a bográcsgulyás elkészítéséhez. Többen hoztak otthon készített ételeket, süteményeket. Köszönjük Nagy Károlynak és Nagy Károlynénak Szekszárdról, Lechnerné Vadász Juditnak, Musielák Máriának. Köszönjük mindenkinek, aki segítette a rendezvény szebbé, jobbá tételét, vagy jelenlétével megtisztelt bennünket. A déli órákban a sajtó munkatársaival beszélgetett Harangozó Judit.Később egyikük-másikuk interjút készített felépült beteggel is. Közben az udvaron gyülekeztünk, Pusztahelyi Ágnes játszott tangóharmonikán. Majd Harangozó Judit előadást tartott minden résztvevő számára, a mentális zavarokkal élők problémáiról, a stigmáról. ( az előadás powerpoint vázlata A stigma ellen rovatunkban olvasható.)  Aktív beszélgetés alakult ki, ahol két újságíró is részt vett. Utána Száva Jenő és Nehéz József hegedűjátékát élvezhettük. A rendezvény záró eseménye egy stresszkezelés-bemutató volt, amit az alapítvány munkatársai, Kristóf Róbert és Tana Ünige tartottak.   

Pszichiátriai betegek alkotásaiból nyílt kiállítás Székesfehérvárott

Végre nagyobb közösségi helyiségekbe költözhetett, s így több programot is tervezhet az Egyensúlyunkért Alapítvány és annak nappali klubja. Nemrég tárlat nyílt itt.

A Fejérmegyei Hírlap interjúja dr Lőrintz Zsuzsával alább olvasható.

2010. október. 07. fmh.hu | Szerző: Kocsis Noémi

http://fmh.hu/helyi_kiadasok-bakonytol_a_dunaig/20101007_egyensulyoznak

*

2010.szeptember 24-én  Norman Sartorius, a világhírű professzor, a Pszichiátriai Világszövetség stigma-ellenes programjának vezetője tartott oktatást Budapesten, a stigma és diszkrimináció ellen harcoló NYITNIKÉK munkatársai, pszichiáterek, szociális szakemberek, betegek, média- és munkaügyi szakemberek, valamint önkéntesek számára.

*

Nyitnikék Magyar Antistigma Kezdeményezés A Pszichiátriai Világszövetség
„Open the Doors”
programjának
magyar partnere

A mentális problémákkal élők megkülönböztetése ellen küzdő „NYITNIKÉK”

Magyar Antistigma Kezdeményezés sajtóközleménye

Budapest, 2010. szeptember 27.

„Arany Citrom” díj jár a legstigmatizálóbb média-megjelenésnek

Vujity Tvrtko, 2003 és 2007 között az EU antidiszkriminációs kampányának hivatalos magyarországi nagykövete, a díj egyik jelöltje

http://tv2.hu/mokka/video/pszichiatriai-betegek-az-utcan http://tv2.hu/naplo/video/on-es-kozveszelyes-emberek-elnek-koztunk

A NYITNIKÉK Magyar Antistigma Kezdeményezés aggodalommal figyeli, hogy egyre több a mentális problémákkal küzdőket megbélyegző híradás a médiában. A szubjektív tudósítások félrevezetik a nézőket és helytelenül azt hangsúlyozzák, hogy a betegeket embertelen körülmények közé, rácsok mögé kell bezárni. A hálózat ezért „Arany Citrom” díjat hoz létre az év leginkább diszkrimináló híradása számára. A közelmúltban a TV2 Mokka és Napló című műsora két pszichiátriai problémával küzdő személy esetét mutatta be, akiket magukból kikelt, őrjöngő, fenyegetőző, közveszélyes embereknek mutattak be a riportok, azt sejtetve, hogy a mentális problémákkal élők általában veszélyesek, rendzavarók és a legjobb, ha intézményes körülmények közt „vigyáznak rájuk”. Az igazság ezzel szemben az, hogy a legsúlyosabb mentális zavarral élőknek is csak nagyon kis részére és általában csak időnként és rövid ideig jellemzőek az ilyen viselkedésmódok. Ezen súlyos tünetek megfelelő gyógyszeres kezeléssel általában gyorsan enyhíthetők. A beteg tartós egyensúlya azon múlik, hogy milyen további lelki és szociális segítséget kap ő maga, illetve a családja és tágabb környezete a mindennapi egészséges életbe való visszailleszkedéshez. Ezt a funkciót látják vagy láthatnák el a jól működő mentálhigiénés gondozók, nappali kórházak és más közösségi ellátóhelyek, a védett munkahelyek, vagy megfelelő családi háttér és lakhatási problémák esetén a védett szállások. Az esetleges visszaesési jelek azonnali észlelése esetén a tünetek kibontakozása megelőzhető a megfelelő gyógyszeres, pszichoterápiás vagy szociális beavatkozások gyors bevetésével. A tartós elzárás tehát nemcsak hogy szükségtelen, de ártalmas is az ilyen
problémák kezelésében. Huzamos intézményi elhelyezésre a családi-baráti háttér nélküli, magatehetetlen, önellátás képtelen, nagyon leépült, vagy elmagányosodott embereknek lehet szükségük, azoknak tehát, akikre legkevésbé jellemző a bemutatott viselkedés. Ezek az intézmények pedig nem kórház jellegű, hanem olyan szociális otthon jellegű intézmények kell, hogy legyenek, amelyeknek fő feladatuk nem az elzárás, hanem az elérhető legjobb életminőség biztosítása. Az említett ellátási formák létezése és megfelelő működése esetén e súlyos állapotok nagyrészt ki sem alakulnának. Az igazsághoz tartozik az is, a "Lipót" hirtelen felszámolásával nem az akut, netán veszélyeztető betegek kerültek utcára, ugyanis őket szétosztották a meglévő pszichiátriai
osztályok között, hanem a jobb híján ott őrzött és nem oda való, szociális ellátást igénylő magatehetetlen betegek egy része. „Feltételezzük, hogy a témával kapcsolatos, a médiaszakembereket is sújtó, általános
társadalmi tájékozatlanság miatt találkozunk egyre több társadalmi előítéleteket tükröző és erősítő híradásokkal. A lelki zavarok ijesztő és stigmatizáló beállítása elriasztja az embereket attól, hogy lelki segítséget kérjenek. Szándékunk közös: minél kevesebb legyen az életünket
nyomorító és néha, extrém esetben akár veszélyeztető mentális zavar. A média éppen a reális információk, a mentálhigiénés kultúra terjesztésével, a korszerű és hatékony ellátási formák kiépítésének szorgalmazásával, számon kérésével segíthetne e közös cél elérésében.
Szívesen szolgálunk ehhez további információval, szakembereink, szakanyagaink révén” – hangsúlyozta Dr. Ratkóczi Éva, a Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítvány szakmai vezetője. „A NYITNIKÉK hálózat tagjai folyamatosan figyelik a média-megjelenéseket, annak érdekében,
hogy észrevételeinkkel segíteni tudjuk a sajtó dolgozóinak munkáját. Célunk az, hogy emberséges, egyenlő bánásmódban részesüljenek a mentális problémával élők. A szervezet Nyitnikék.hu oldalán a legstigmatizálóbb média-megjelenéseket az „Arany Citrom” díjra
jelöljük, melyet idén év végén fogunk átadni. Ugyanakkor a legjobb sajtómegjelenéseket is gyűjtjük, melyeket pozitív elismerésben fogunk részesíteni” – mondta dr. Harangozó Judit, a Magyar Antistigma Kezdeményezés vezetője. „A mentális probléma következtében kialakuló öngyilkosság, vagy a nagyon ritkán előforduló kárt okozó viselkedés esetén tárgyszerű bemutatásra és tájékoztatásra van szükség, a szenzációkeltés ront a mentális zavarral élők helyzetén, betegségük lefolyásán és hozzátartozóik terheit is fokozza. Azt is szükséges bemutatni, hogy ezek a jelenségek ritkák és egyikünk sincs megvédve attól, hogy pszichés zavarok elszenvedői legyünk, »bekattanjunk«.
A NYITNIKÉK a Napló c. műsor beharangozója nyomán levélben kérte a stigmatizáló elemek elkerülését a műsorban, sajnos hiába. A korrekt tájékoztatás érdekében ezért ismét felhívjuk a sajtó képviselőinek figyelmét, hogy kerüljék a felszínes, elnagyolt, egyoldalú megközelítést,
továbbá a megbélyegző, sértő kijelentéseket” – mondta Radó Iván, a Magyar Antistigma Kezdeményezés tagja, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke. Csatlakozó szervezetek és személyek: Ébredések Alapítvány,
DélUtán Alapítvány
Egyensúlyunkért Alapítvány
Félúton Alapítvány
Fészek AM Klub
Gyöngysor Alapítvány
Humán Sztráda Nonprofit Kft
„Horgony” Pszichiátriai Betegekért
Kiemelten Közhasznú Alapítvány
Literatura Medicína Kiadó
Magyar Művészet- és Szocioterápiás
Közösségépítő Egyesület (MMSZKE)
Menta Alapítvány
Mentál Szanatórium Alapítvány
MI-ÉRTÜNK Prevenciós Segítő Egyesület
MSBH Kálvária Közhasznú Egyesület
Nap Kör Mentálhigiénés Alapítvány
Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF)
Szabad Rehabilitációs Közösség Balogh József
dr. Bánfalvi Attila
Barnabás Tamás
Bulyáki Tünde
Cserna Károly
Gajdos Ágoston
dr. Gyarmati Éva
Jakovics Krisztina
dr. Danics Zoltán
Indries Krisztián
Kiss Ibolya
Kucsera Hajnalka
dr. Lajtavári László
Lechnerné Vadász Judit
Lendvai Eszter
Kristóf Júlia
Mendi Rózsa
Nagy Károly
Nagy Károlyné
Németh László
Pálmai Ildikó
Radó Iván
dr. Ratkóczi Éva
Schultheisz Krisztina
dr. Silling Tibor
Senkár ÉvaSeress Attila
dr. Somogyi Andrea
Szabó László
dr. Szentmiklóssy Margit
Tapasztó Istvánné
Topolánszky Ákos
Veres Katalin
Walla Mária Web:
E-mail: nyitnikek.hu
antistigma2009@gmail.com

programvezető:
dr. Harangozó Judit

program-koordinátor:
Rigó Mária

Nyilatkozatot vállalnak:

dr. Ratkóczi Éva, a Nap-Kör Alapítvány pszichiátere

Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke

dr. Harangozó Judit - pszichiáter

*

Sziget 2010.

Részt vettünk a 2010. augusztusi Sziget fesztiválon, az Antistgma Kezdeményezés budapesti, debreceni, szésfehérvári és veszprémi munkatársaival együtt.

A Sziget első napján, 2010. aug 11-én készült fotók

Meghívott vendégeink véleményét alább olvashatják:

.

 Kedves Munkatársak!

 Csütörtökön a PÉF (Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum) is részt vett a Sziget-programon.

Téma: Lipót
 A rádióban elhangzott: Nálunk már kinyitott a Lipót!
 Sőt, nálunk egy kicsit jobb, mint az eredeti! (láttál-e már pszichiátert  kényszerzubbonyban?) Ha még nem, vagy csak el akarod dönteni,
 hogy "bolond-e vagy", gyere be hozzánk az Elmecirkuszba!  Itt megtudhatod, miért van szükség a betegek érdekvédelmére.
 13 órakor nyitott az Elmecirkusz, folyamatosan érkeztek az érdeklődők. Többféle kvíz állt rendelkezésre, a jutalom elme-alma.
 Volt pszichózis szimulátor a laptopon, gyógyszeres tasak (dunakavics,  franciadrazsé) - gyógyszerosztás a Lipóton.  Lehetőség volt festeni és kipróbálni a kényszerzubbonyt.
 Este 8 óráig nagy volt az érdeklődés, szinte megszakítás nélkül érkeztek a látogatók. A kvízek kitöltése közben beszélgettünk az érdekvédelemről,  a pszichiátriai betegek helyzetéről. Jó hangulatban, eredményesen zárult a rendezvény.

 Üdvözlettel Szőke Zsolt PÉF alelnöke a PÉF Antistigma-munkacsoport tagja, Lélek-Hang Egyesület elnöke.

*

Művészetterapeutaként  a Sziget Elme-Cirkuszában.

Az Ébredések Alapítvány megtisztelő felkérésére a Szigeten arra vállalkoztam, hogy megrajzoltassam, s a vonalak, színek segítségével …együtt gondolkozzam a szigetlakókkal, a mentális betegségekkel élő társaink megértéséről. Beszélgessünk, rajzoljunk a „lelki” betegségek tüneteivel együtt élő embertársaink nehézségeiről, életük, életmódjuk elfogadásáról. A biztonságos beléptetés után a „Hídon túl”, színes, hangulatos, általam még sohasem tapasztalt lendületes kavalkád fogadott.

Ami első látásra káosznak, zűrzavarnak tűnt, 1-2 óra múlva kellemes, változatos, érdekes, biztonságos, varázslatos világgá szelídült.

Lenyűgözött a fiatalok kedvessége, szellemessége, kreativitása, empátiája, figyelmessége és szabadsága. A Civil faluban lévő sátrunk elé kitettünk két „üres” rajztáblát:

Szerinted?? Őrült vagy Zseni? megszólítással.

E gondolatok köré fűzve kezdeményeztünk közös rajzolást és beszélgetést a szigetlakókkal. A párbeszéd hamar beindult, a fiatalok közlékenyek, érdeklődőek voltak. A fehér felület egyre színesebbé, merészebbé vált a rajzok mögött meghúzódó kíváncsisággal, félelmekkel
együtt. A rajzolt színes virágok, arcok, emlékek, szimbólumok, felhők, napok hamar feloldották a téma nem minden-napiságát. Beszélgettünk tabuk nélkül, őszintén - a vonalak és színek mentén - szkizofrén nagymamáról, depressziós anyáról, alkoholista apáról, búbánatos szomszédról, gyűjtögető nagynéniről, kényszeres feleségről, pánikbeteg ismerősről. Kérdések, félelmek, tévhitek nyertek új szemléletet. Mosolyok, szemek, színek, kezek találkoztak egy pillanatra, hogy közelebb legyünk egymáshoz, és másként élő társainkhoz.

Eddig is hittem, de most a sziget megerősített abban, hogy a művészetek a zene, a tánc, az ábrázolás, a színek segítenek megérteni, elfogadni EGYÜTT ÉLNI.

Megerősödtem abban a hitemben is, hogy az őszinte szó, tabukat rengető, s csak így érdemes beszélgetni a mentális betegségekről.
A fiatalok akarnak, s mernek tabuk nélkül élni! Színes varázslatos világukba természetes bájjal engedik be, és segítik a Másként Élőket.
Köszönöm!

Jó volt köztetek Sziget Lakók!
ott a „Hídon Túl”

Sz. Szatmári Éva művészet-terapeuta

*

Egy dívány a Dunán - 2010.május 12.

Immár hetedik alkalommal került megrendezésre a konferencia Nyitónapja. Az idén a helyszín az Ébredések Alapítvány Kálvária téri épülete volt. Hozzávetőlegesen 50 ember vett részt a rendezvényen, ahol megrendezésre került az Alapítvány művészetterápiás csoportjainak munkáiból összeállított kiállítás verniszázsa is.

A kiállítás, a mai alkotások mellett, bemutatta az Ébredések Alapítvány tulajdonában lévő, a Menotopon csoport által készített gyönyörű sorozat néhány darabját is Ez utóbbiakat a Csorba Simon vezette alkotókör készítette a 80-as évek elején-közepén.A mai alkotások egy része szintén Csorba Simon festőművész-művészetterapeuta vezetésével készült, s az újjászülető csoport régi-új neve: Mentonopon-Ébredés. Az elmúlt egy-két évben készült többi tárgy a Szenttornyai Mária nevével fémjelzett szakkör alkotása.

Néhány név az alkotók közül: Kadinger Zsuzsi, Gyapjas István, Lakatos György, Bódy György, Horváth Barnabásné, Nehéz József, Miculás György és mások. A képeken látható néhány a kiállított tárgyakból. A megnyitón Száva Jenő és Nehéz József játszotta Kodály Népdalfeldolgozások két hegedűre c. sorozatának néhány darabját, majd később Takács Bálint, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsesszgitár-szakos hallgatója szórakoztatta a Nyitónap résztvevőit.

A szellemi táplálék után a stábunk tagjai által készített ebéd zárta a napot. Az ebédet együtt költöttük el klienseinkkel, akik nagyszámban vettek részt a nap eseményeiben. Segítettek a lebonyolításban és jó volt látni, mennyire aktívan követik az eseményeket. Az esős idő dacára jó hangulatú, élénk eszmecserével gazdag programot bonyolítottunk.

Szép nap volt.

http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/05/19/12/Nappali_2010_majus_19_.aspx

A Divány a Dunán konferencia első napjáról készült műsor (M1 Tv, Nappali), amely az Ébredések Alapítványnál került megrendezésre.

A Nappali 32. percétől megy a kisfilm és a riport.

Köszönjük Magyar Áginak, nagyon jól sikerült!

2010. április 1. Bolondok Napja

Bolondok Napján a Soteria Alapítvány által szervezett békés felvonuláson részt vettünk mi is.  Kedves, vidám társaság gyűlt össze az Erzsébet téren, ahol tarka léggömböket kaptak a résztvevők. Interjút adtak a Soteria képviselői. Majd kezünkben a léggömbökkel átsétáltunk a Vörösmarty térre. Itt Soltész Ági -a Soteria részéről- szólt a mentális betegek megkülönbözetése ellen. Egy rövid vers elhangzása után a léggömbök messze szálltak vágyainkkal együtt a levegőbe.

Este a Trafóban beszélgetés hanzott el a pszichiátriai betegek problémáiról.

A rövid ismertető az eseményről és a meghívó itt olvasható: http://www.estihirlap.hu/kultura/18872-bolondok-napjat-szervez-a-soteria

2003-tól napjainkig folytatott antistigma tevékenységünk leírása itt olvasható:

antistigmaebredesek-osszefoglalo-1.doc

Sziget 2009.

Az Ébredések Alapítvány a Sziget Fesztivál Civil Falujának már több éve aktív résztvevője. Az alapítvány fontosnak tartja, hogy egy ilyen nagy és mozgalmas rendezvényen képviseltesse magát a mentális betegségekkel élőkről szóló tájékoztatásnyújtás keretében. Kvízek, személyes elbeszélgetések, filmnézés várta az érdeklődőket az Alapítvány sátrában.

Jeruzsálem 2008

Jeruzsálemben jártunk a GAMIAN (Global Alliance of Mental Illness Advocacy Networks) konferenciáján, mely pszichiátriai betegségek és a kultúra, etnikumok kapcsolatát járta körül. A négynapos rendezvényen számos európai, pszichiátriai betegségekkel foglalkozó illetve felhasználók által működtetett szervezet vett részt. Mindezek mellett érdekes-értékes előadásokat hallgathattunk meg izraeli és nemzetközi szervezetektől.
Az egyik legfontosabb talán az izraeli Enosh munkarehabilitációs programját bemutató prezentáció volt. A szervezetet - mely egyben a konferencia társszervezője volt - hozzátartozók hozták létre 1978-ban. Az Enosh azóta alaposan kinőtte magát - országszerte jelen vannak nappali klubjaikkal, védett otthonokat üzemeltetnek és számos programmal segítik a hozzájuk forduló, változatos kulturális és vallási háttérből érkező pszichiátriai betegséggel élőket.

A mi történetünk - Sziget 2008

Idén ötödszörre volt kint a Sziget Fesztivál Civilszigetén a MENTA Sátor - az Ébredések Alapítvány Antistigma Kommandójának nagyszabású akciója. Sátrunkban piros párnák, sok kvíz, egy teszt, almák, festék és egy igazi Hallucináció Szimulátor várt a látogatókat, akik voltak is elegen. Sátrunk elsődleges célja idén sem a tanácsadás volt, hanem a tájékoztatás, az ismeretterjesztés, de akkor sem álltunk ellen, ha valaki segítséget kért. Szakembereink, önkénteseink szeretettel fogadták, készséggel tájékoztatták a látogatókat.

Merre tovább magyar Lélekgyógyászat?

„Ilyen ország pedig van: Elszabadult 600 skizofrén beteg.” Ezzel a címmel jelent meg a közelmúltban nagy visszhangot kiváltó cikk a legolvasottabb internetes portálon. „Rettegő szomszédok a bezárt Lipót mellett”- adta hírül főműsoridőben az egyik kereskedelmi csatorna. Féljünk, rettegjünk, mert kiszabadultak „a skizofrének”?

De kik is ők? Ebben a betegségben szenved az emberek mintegy fél százaléka. Minden középiskolában legalább egy gyerek. Ezeknek a fiataloknak, tüneteik jelentkezésével, kettétörik az élete, azt sem tudják, mi történik velük - és szüleik, barátaik is tanácstalanok. Csakúgy, ahogy az emberek legnagyobb része – kezdetben ők sem tudják, hogy a szkizofrénia nem tudathasadás, nem többszörös személyiségzavar. Nem tudják, hogy megfelelő kezelés mellett a szkizofréniával élők sem veszélyesebbek, mint a többi ember. Nem tudják továbbá, hogy a szkizofrénia eredményesen kezelhető, hogy a megfelelő orvosi, gyógyszeres és pszicho-szociális gondoskodás lehetővé teszi az ezzel a betegséggel élők számára, hogy normális életet éljenek – elérhessék személyes céljaikat, vágyaikat és hasznos tagjai legyenek a közösségnek. Nem tudják azt sem, hogy a szkizofréniával élők többsége dolgozhatna, tanulhatna, ha jó rehabilitációs szolgáltatások lennének.

A szkizofréniával és más mentális zavarokkal élő emberek olyanok, mint mi. Vannak köztük tudósok és művészek, hajléktalanok és bűnözők. Van köztük Nobel díjas kutató és van megtévedt ember. Legtöbbször azonban áldozatok: áldozatai egy gyötrelmes betegségnek. Áldozatai a sok éve romló és mára válságba került pszichiátriai ellátásnak. Áldozatai a gyakori társadalmi kirekesztésnek. Végül áldozatai mások megbélyegzésének, amelyet gyakran a média is felerősít.  

Teremtsük meg mindannyiuk számára azt a közösségi ellátó rendszert, amely lehetőséget ad az élhető életre. Ez az ellátó rendszer egyes területeken ma már létezik, segítségével a betegek saját otthonukban élhetnek, családjukkal, de akár önállóan is. A jó közösségi gondoskodás mellett kevesebb kórházi ellátásra van szükség, de csak akkor, ha ez megfelelő szervezettséggel és finanszírozással valósul meg. Ma azonban az a jellemző, hogy a gondozókban napi 40-60 beteget lát el egy pszichiáter, aki lehet akármennyire jól képzett - ilyen körülmények között nincs lehetősége megfelelő hatékonyságú munkára. Az intézményes háttér leépítése így sokszor az utolsó menedéket is elveszi azoktól az emberektől, akik nem jutnak hozzá rehabilitációs lehetőségekhez. Ma olyan embertársainktól tagadjuk meg  nap mint nap a megfelelő ellátást, akik a súlyos testi fájdalmakkal járó szenvedést is gyakran meghaladó gyötrelmekkel küzdenek. Azok, akik erre a sorsra jutnak, a társadalom számkivetettjeivé válnak. Ne zárjuk be őket, de azt se hagyjuk, hogy az utcán kóboroljanak segítség nélkül!

Tegyünk érte, hogy az Európai Unió egészségüggyel kapcsolatos útmutatása szerint valósuljon meg a mindenkire kiterjedő társadalmi védelem, a jó minőségű szolgáltatásokhoz történő hozzájutás, az esélyegyenlőség és a szolidaritás a mentális betegségekkel élők körében is! Tegyünk azért, hogy a pszichiátriai problémákkal élő emberek is rendelkezhessenek képességeikhez mért lehetőségekkel és megkapják azt, ami minden magyar állampolgárnak jár – a lehető legjobb ellátást! Ne higgyünk a XXI. század elején legendákban és szörnyekben, ne higgyünk rémhíreknek és torzított adatoknak. Higgyünk a tudomány eredményeiben és a humanizmus értékeiben! Higgyünk egy olyan korban, amikor nem csak az egészségesek, hanem a krónikus mentális betegséggel élők is megőrizhetik méltóságukat a társadalmi és személyes öngondoskodás keretei között.

Budapest, 2008. febr. 29.

Aláírók

Az aláírókhoz ide kattintva csatlakozhat.