2022.02.17.
Operatőr akart lenni, de pszichiáter lett, aki függőkkel, droghasználókkal, alkoholbetegekkel, szexmunkásokkal és hontalanokkal egyaránt foglalkozik. Az integrált intézményrendszerben hisz, azt vallja, a szociális és egészségügyi ellátást nem lehet szétszálazni. Szemelyácz Jánossal, az INDIT Közalapítvány kuratóriumának elnökével beszélgettünk.
HáziPatika.com: Pécsen végzett orvosként, miért választotta ezt a pályát?
Szemelyácz János: Apukám körzeti orvos volt, anyukám szülésznő, ez nyilván hatással volt rám. Viszont volt igényem az alkotásra, szerettem fotózni, kiskoromban próbálkoztam írással is. A képzőművészet is vonzott, kísérleteztem festészettel, rajzolással, szoborfaragással. Érettségi után operatőr akartam lenni, így az orvosi mellett a filmművészetire is felvételiztem. Ott Illés Gyuri bácsi, minden magyar operatőrök atyja azt mondta: jók a fényképeim, látszik, hogy van hozzá szemem, de ez egy nehéz iskola. Azt javasolta, járjak még a világban, és ha néhány év múlva is úgy érzem, operatőr akarok lenni, menjek vissza. Elsőre az orvosira sem vettek fel, elkezdtem műtősfiúként dolgozni, tanultam, olvastam, elfoglaltam magam a következő évben. Aztán felvettek orvosira, nem mentem vissza operatőrnek.